Saci szülinapi ajándéka
Hahó, pupákok, hétfőn lesz a szülinapom! Tejóég, ilyesmivel még soha a büdös életben nem büszkélkedtem, sőt… Viszont annyian kérdezitek tőlem folyton, hogy kinek segítsetek/adományozzatok, stb., amikor épp lehetőségetek van rá, hogy most, arcátlanul fel/kihasználva a világrajövetelem boldogszomorú (09.11.) évfordulóját, arra kérlek, sőt buzdítalak titeket e jelen szülinapomi adománygyűjtő kampánnyal, hogy támogassátok az Adománytaxi csodálatos munkáját. Jó...? Írtam már róluk a Nők Lapjában, az a riport bekerült a Beűzetés a Paradicsomba c. kötetembe is. Sokan épp ezt az írást emelik ki a többi közül, talán mert annyira benne van az, amiről folyton beszélni próbálok.
Mert én is azt szajkózom folyton, hogy közel kell menni, közel, amíg meglátod az arcokat, amíg bele tudsz nézni a szemekbe. Az Adománytaxisok ugyanis nem csak házhoz mennek (ez is milyen jó már) a fővárosi feleslegért, nem csak összekötik a vidéki hiánnyal, hanem annál sokkal többet is tesznek. Elviszik magukkal a burokban élő budapestieket az adományutakra. Már aki hajlandó elmenni… És akkor általában a döbbenet az első. Hogy tényleg lehet ilyen az élet?! Akár alig egy órányira a fővárostól? Aztán a burokból kilépve elkezdenek más szemmel nézni a magyar valóságra - azaz elkezdenek valóban látni. Onnantól pedig látva segíteni. Ez óriási dolog. Ismerem az adománytaxisokat jól, és imádom, amit csinálnak. Civilekként hatalmas, csupa szív melót raknak bele az egészbe, de minden támogatásra szükségük van. Szóval, ha úgy érzitek, hogy megéri, és ha bíztok bennem, a nagyon sokadik szülinapom alkalmából kérlek adjátok ehhez a szuper, érdemes ügyhöz akár csak egy kávé árát. Vagy több kávéét… Hála és köszönet na meg az én igazi szülinapi örömöm övezi majd minden felbukkanó forintotokat, ámen! 😊
